A brit igazságügyi miniszternek, Ken Clarke-nak címzett közös levelükben negyven régészprofesszor „mély és széleskörű” aggodalmuknak ad hangot. A vita egy 2008-as törvény körül robbant ki, amely kijelenti, hogy minden, Nagy-Britannia és Wales területén kiásott emberi maradványt két éven belül vissza kell temetni, függetlenül a leletek korától. Ez azt jelenti, hogy a tudósoknak rendkívül kevés idejük marad a nemzeti és kulturális tekintetben is értékes csontok és koponyák tanulmányozására.
„Ama kívánalom, hogy az összes emberi földi maradványt újra el kell temetni, nem számítva, hogy két év, vagy speciális esetben ennél hosszabb idő jut az elemzésükre, teljesen szembemegy a régészeti és tudományos kutatás gyakorlatának alapvető elveivel” – áll a levélben. Az aláírók között megtaláljuk Chris Stringert, a londoni Nemzeti Történeti Múzeum munkatársát, Stephen Shennant, az University College London régészeti intézet igazgatóját, valamint Helena Hamerowt, az Oxfordi Egyetem régészeti tanszékének vezetőjét.
A törvénykezés mintegy négyszáz régészeti lelőhelyre vonatkozik, köztük van a 2008-ban Stonehenge-nél talált hatvan, i.e. 3000-re datálható emberi maradvány. A régészek adott esetben a két éven túl hosszabbítást kérhetnek kutatásuk folytatására, de végül ugyanúgy vissza kell helyezniük a leleteket oda, ahol megtalálták. Ez alól olyan régészeti lelőhelyek sem élveznek kivételt, mint a norfolki Happisburgh, ahol 950 ezer éves eszközöket találtak. „Ha emberi maradványok is előkerülnének, akkor azok a legöregebbek lennének Észak-Európában. A törvény értelmében azonban vissza kellene temetnünk a csontokat, amely az elpusztulásukkal érne fel” – nyilatkozta Mike Pitts, a British Archeology szerkesztője.
Az igazságügyi minisztérium arról biztosította a kutatókat, hogy a törvény csak átmeneti intézkedés, bár azóta nem történt előrelépés az ügyben. Azzal kapcsolatban sincs semmiféle elképzelés, hogy a leletek visszahelyezését hogyan képzeli el a tárca, s hogy milyen feljegyzéseket kellene készíteni a csontokról. Az érintett helyek között találjuk a cambridgeshire-i Clay Farmot, ahol nyolc vaskori és bronzkori csontvázat találtak, Bawtryt, a maga egyedülálló középkori leletegyüttesével és egy viking tömegsírt, amelyet 2009-ben tártak fel.
Kíváncsian várom a véleményeteket - mit gondoltok az újratemetésről? Mindannyian tudjuk, hogy az elhantolás nem csak gyakorlati, de kultikus-rituális okokra vezethető vissza. Sok népcsoport hite, hagyománya szerint a holtak lelke csak akkor találja meg az ösvényt a túlvilágra, ha a testük megfelelően lett eltemetve. Úgy tudom, a régészeti ásatások során feltárt nyughelyek leletanyagának újbóli elföldeléséért többek között az angliai druidák is szót emelték, mondván, őseiket sérti, hogy maradványaikat "megszentségtelenítették". Ha jól emlékszem, nemrég valamelyik csendes-óceáni sziget lakosainak szolgáltattak vissza több mumifikálódott holttestet azok vallási-kulturális értéke és jelentősége okán, éppenséggel azért, hogy visszahantolják őket.
Ugyanakkor vajon valóban sérül-e az exhumált csontok valahai tulajdonosának talán több ezer éve eltávozott vagy azóta már több százszor újjászületett lelke, szelleme? S persze számolnunk kell a másik oldallal: őseink életéeről, hitéről, szokásairól és hagyományairól épp annak a tudománynak köszönhetően tudunk, amely tudomány nagymértékben támaszkodik a sírhelyek leletanyagára, illetve a csontvázak, tetemek, múmiák analízisére. Még az átlagember szívét is megdobogtatja a múltból előkerülő használati tárgyak, ékszerek, edények letisztult, egzotikus szépsége, egy-egy hajdanvolt arc (mégha csak koponyaként láthatjuk is), hajtincs, ruhafoszlány édesbús melankóliája.
Nehéz igazságot tenni e kérdésben, szerencsére ez nem a mi feladatunk :) - ellenben örömmel várom a hozzászólásokat!
Áldás - Hulló Eső
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése