ezúttal vers :)
Gyümölcse hullik már a nyárnak
Észak hidege közelít
Parázs köntöse az elmúlásnak
Erdőt-mezőt ím beterít...
Nap-Úr! Aranyló szép fényed
Álom ejti rabul;
Homály ragadja el ékességed,
Koronád porba hull...
Elszáradt levelek kerengő tánca
Örvényli körül sírodat
Árnyak éneke kísér a halálba
Jajongó csillagok alatt
Sötétség kúszik fel az égre;
Reményt kioltó, vak homály...
Jajj neked, világ! a télnek hidege
Csillogó jégbilincsbe zár
Zúzmara-paplan borul a tájra,
Fagy szorongatja szívemet;
Sors-szövő pókasszony fűz ezüstfonálra
Szikrázó harmatcseppeket...
Suhan az idő... s mit keze érint,
Hervadón lehajtja fejét;
Ahogy öröktől tette volt, megint
megforgatja a Lét Kerekét
Borzongó titkok kelnek életre
Lelkünk időtlen rejtekén
Múlt a jövendővel lép frigyre
Samhain varázsos éjjelén
Lét és nemlét kapuja tárul,
reánk kacag a vég -
Rejtelmek bűvös fátyolán túl
Kitárul a messzeség...
Hulló Eső, 2010 növember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése