Habár a történet fél éves múltra tekint vissza, azért még érdekes lehet a számunkra... :)
4200 éves faobeliszkekből álló körépítményt fedeztek fel a régészek Stonehenge-től 900 méterre északnyugati irányban, amely minden valószínűség szerint kapcsolatban állt a monumentális kőépülettel.
A Föld mágneses terét mérő magnetométeres vizsgálattal felfedezett építmény a Stonehenge-től szabad szemmel látható, s valószínűleg a prehistorikus vallási és rituális táj részét képezte. A huszonöt méter átmérőjű faszobor-csoport a Stonehenge középső részének méretével felel meg.
A valószínűleg egy újkőkorszaki templomként funkcionáló régészeti emlék huszonnégy, egyenként hetvenöt centiméter átmérőjű és nyolc méter magas faobeliszkből állhatott. Az obeliszkeket egy belső árok és egy külső töltés kerítette körül.
A felfedezés azt jelentheti, hogy a Stonehenge által fémjelzett vidék vallási értelemben sokkal összetettebb volt, mint ahogyan azt korábban gondoltuk. A birminghami, a bradfordi, a st. andrews-i és bécsi egyetemről érkezett régészek most úgy próbálják feltérképezni a terület eleddig ismeretlen aspektusait, hogy terveik szerint egyetlen kapavágást sem tesznek a környéken, s a hagyományos régészeti eljárások helyett röntgensugarakhoz hasonló technológiával végeznek kutatásokat. A magnetométeres és radarokkal való vizsgálattal olyan új információk birtokába juthatunk, amellyel közelebbi képet kaphatunk arról, hogy milyen lehetett 40-50 évszázaddal ezelőtt a stonehenge-i vidék.
A kutatás elkövetkező négy évében – amelyet Vince Gaffney, a birminghami egyetem ókori és régészeti intézetének professzora vezet – a 14 négyzetkilométeres területről több százmilliós nagyságú információhalmazt kaphatunk, amelyeket a szakemberek egy részletes térképen vetnek össze és elemeznek. „A Stonehenge környéki földterület kilencven százaléka még ismeretlen. Reményeink szerint a kutatás pótolni fogja eddigi ismereteink hiányosságait” – fogalmazott Gaffney.
Forrás: origo, Múlt-kor, 2010 július
Folytatás:
Régészek egy csoportja most nem kevesebbet állít, mint hogy a Woodhenge csupán egy fából készült kerítés lehetett, s valójában semmi köze nincsen a Stonehenge-hez, a felfedezéséről tett júliusi bejelentés pedig „elhamarkodott” volt, színtiszta „pr-fogás”.
A Salisbury-síkságon folyó, több millió fontot felemésztő kutatómunka nagy izgalmak közepette vette kezdetét. A régészcsapat 24, kör alakban elhelyezkedő, kilencven centiméter átmérőjű gödörről tett bejelentést, ahol közel négy méter magas fagerendák álltak, hozzá egy 24 méter széles árokkal és töltéssel – mindezt egy földalatti radarral sikerült azonosítani.
Stonehenge-hez hasonlóan a bejárat úgy volt kialakítva, hogy napfordulókor a napsugarak a kör közepét érték el. A kutatást vezető Vince Gaffney, a Birminghami Egyetem professzora szerint a kör alakú faépítményt 5000 évvel ezelőtt készítették, így körülbelül annyi idős lehet, mint a 900 méterre elhelyezkedő „nagytestvér”, s valószínű, hogy őskori lakomák vagy temetkezések színhelye lehetett. Gaffney szerint Stonehenge korántsem élt „ragyogó elszigeteltségben”, s szerinte további felfedezések várhatók a három évet felölelő kutatás során.
A szkeptikusok szerint a bizonyítékok sok kérdést nyitva hagytak, s ez tetten érhető a birminghami kutatócsapat által készített tervrajzon is, a gödrök elhelyezkedése ugyanis esetlegesek, azok kialakítása inkább hatszögű formában, semmint kör alakban történt.
A régészeti szenzációt megkérdőjelező elméletek hatására Mike Pitts Stonehenge-kutató térképeket kezdett böngészni, s egy katonai térképen kollégáival egy kerítés jelét sikerült azonosítani, amely egy 20. század eleji, védelmi célú faalkotás jelenlétére utalnak, vagy esetleg egy olyan kerítésre, amelyet egy helyi farmer húzott fel. Gaffney erre úgy replikázott, hogy szerinte nincsenek olyan védelmi kerítések, amelyek 90 centiméter széles és 90 centiméter mély gödrök ásását igényelnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése